A kép

ifjúkori álmok tengerén,
fodrozódó habok tetején
rajzolódik ki a kép,

szobánk falára ez kerül,
s vágyainkba ez merül
el velünk, ha szép,

oly színes, mint álmaink,
elillanó, mint vágyaink
ifjú korunk hajnalán,

de elménkben benne ott a kép,
s évünk, hogyha százat lép,
akkor se változik,

s bár éveinkkel változunk,
vele sosem találkozunk,
mert habokból formált csupán,
s örvényekkel forgó, furán
eltűnő sejtelem,

korunk halad s lehagy
minket, megérünk,
s gyerekeknek mesélünk
már, de álmodom megint?
hisz a kép Te vagy!

Szerző: 
Varga László
Kötet: 
Szerelem
Dátum: 
2018