Távol vagy

oly távolinak tűnő szépséged
illatát érzi a magány,
mely idefészkelt ölembe,
s nem enged mozdulni sem,

oly távolinak tűnő kétséget
kerget a város zaján
ölelésed, csókod, hangod,
ha mondod, hogy szeretsz.

oly távolinak tűnő kékséget
idéz nekem az ég,
ha látlak s hajadba túrok,
s forrón égő ajkaiddal gyúlok
s égek el,

oly távolinak tűnő szépséged
illatát érzem folyton,
s elhiszed, ha mondom,
hogy enyém vagy már
mindörökre?

Szerző: 
Varga László
Kötet: 
Szerelem
Dátum: 
2018